Az nem vitatott, hogy az élsportolóknál különösen nagy probléma, ha valamire ráfüggnek, legyen az valamilyen dopping szer, vagy más egyéb drog. Szerintem a kettő fajta között az a különbség, hogy az egyik javítja, míg a másik többségében rontja a teljesítményedet. Igyekszem odafigyelni a különböző szervezetekre, akik az ilyen addiktív dolgok ellen küzdenek, és nagyra becsülöm a munkájukat.
Ezért szeretnék most egy kis reflektor fényt szórni a Felépülők Családi Felépülési Központra, ahol alkoholizmussal küzdőknek segítenek leszokni és felépülni. Nem egy olyan sportolóról hallottam, akinek baleset miatt ment tönkre a karrierje, és alkoholba fojtotta ezt a traumát. Mert akárhogyan is nézzük, az addigi élete már nem volt számára elérhető, és ha esetleg nem gondolt egy B tervre, akkor kezdhette elölről az élete felépítését. Az addiktológia már régóta foglalkozik az alkoholizmussal, de a kezelése továbbra is nehéz dolog marad, főleg a hozzáférhetőség miatt.
Attól függően, hogy egy-egy beteg milyen mélyen van, vagy épp mennyire lehet rávenni, két-három opciót kínál föl ez az addiktológiai intézet. Először is egy állapot felmérést lehet velük végeztetni, majd ez alapján és a beteg személyes érzései alapján vagy részt vehet egy 28 napos programban, ami elindítja a leszokáshoz vezető úton (utógondozással együtt), vagy pedig heti családi vagy személyes konzultációval. A 28 napos programot Szőcön tartják egy 4 szobás, max 6 fős családi házszerű épületben, ami rendkívül jól van fenntartva, és szívem szerint akár nyaraló apartmannak is nevezhetném. A konzultációk pedig két helyszínen Veszprémben és/vagy Budapesten vannak megtartva, amelyik település a páciensnek jobb.
Ha valaki jobban utána akar nézni, a 28 napos program a Minnesota-modellen alapul, aminek a hivatkozása elérhető az oldalukon, illetve egy rövid leírás is róla. A házban egyszerre 4-6 fő tartózkodik, így kis csoportos terápia, beszélgetések, edukációs programok és kirándulások segítségével adnak lehetőséget a betegeknek a leszokásra, és egy új fejezet megkezdésére az életükben. Azért is tartom ezt a modellt nagyon jónak, mivel nem vesz ki a beteg életéből több hónapot vagy egy évet. Ha a függőségük még nem tette őket munkanélkülivé, akkor egy hosszabb elvonó nagy csapás lenne rájuk. Ugyan ez a program külön épít a családi kapcsolatokra, és arra, hogy ők majd képeznek egyfajta védőhálót, míg a beteg felépül, de ez sajnos nem mindig van meg. Egy kevesebb, mint egy hónapos elvonó sokkal nagyobb valószínűséggel őrzi meg a páciens munkáját, és így ad több motivációt a leszokásra.
Ha esetleg nektek vagy valakinek a környezetetekben szintén hasonló, addiktív problémáitok vannak, ne habozzatok, és keressétek fel a posztban található linket. Biztos vagyok benne, hogy találtok elég erőt a felépüléshez, és nem kell egyedül végig csinálnotok. Van szurkoló táborotok, csak nyissátok ki a fületeket.