Aki nem rajong a sportokért, az minden évszakban ki tud találni valamit, hogy most éppen miért nem fordítja a szabadideje egy részét mozgásra. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan eleve azzal érvelnek, hogy egyáltalán nincs szabadidejük, így aztán mégis mikor mozognának. Hát szerintem ezek szimplán csak kifogások, ráadásul elég elcsépeltek is, így aztán ha én ezeket meghallom valakitől, akkor óhatatlanul is grimaszba fordul az arcom.
Én világ életemben sportoltam. Még kiskoromban anyukám beíratott az iskola kézilabda csapatába, ahol nagyon hamar sikerült beilleszkednem. Megszerettem a csapattársaimat, az edzőnket és magát a kézilabdát is. Akkoriban még az is megfordult a fejemben, hogy amikor felnövök, majd profi kézilabdázó leszek. Szép álom volt, de végül nem így alakult. Ennek ellenére fiatal éveimben egész komoly sikereket értem el ebben a sportban.
Átlövő poszton játszottam, eleinte csak az általános iskolai csapatban, később azonban bekerültem a városi csapatba, ami MB II-es szintű volt akkoriban, és lényegében abban a csapatban játszottam húszéves koromig, amíg el nem költöztem az egyetem miatt otthonról. Azóta a kézilabda már olyan szinten nem az élet része, hogy aktívan űzöm, de amikor csak tehetem, akkor a tévében követem a kedvenc csapataim, illetve a magyar válogatott mérkőzéseit is. Sőt, néha napján élőben is kilátogatok egy-egy meccsre, amik kifejezetten érdekelnek és olyan időpontban vannak, ami éppen belefér az időbeosztásomba.
Annak ellenére, hogy már nem kézizek, a sportolással nem hagytam fel, hiszen az már annyira az életem része lett, hogy nem is tudnék meglenni nélküle. Minden nap futni járok. Tényleg minden nap, még akkor is, amikor nyaralni vagyok, vagy bármilyen utazáson, sőt még az ünnepek alatt is. Néhány családtagom szerint elég elvetemült vagyok, hogy még karácsony reggel is képes vagyok hatkor felkelni, csak azért, hogy fussak egy órát és visszaérjek addigra, mire a többiek felkelnek. Nem mondom, néha azért megfordul a fejemben, hogy jobb lenne aludni még egy kicsit, de a sportban az egyik legfontosabb dolog a rendszeresség, mert ha az ember pár napig abbahagyja, akkor utána sokkal nehezebb visszaszokni.
Így aztán, nagyon nagy rá az esély, hogy idén karácsonykor is az lesz az első dolgom, hogy futni menjek. Persze nem csak erről fog szólni a karácsonyom, ez csak amolyan mellékszál. Várom már nagyon, hogy együtt legyen az egész család, fát díszítsünk, finomakat együnk és jókat beszélgessünk. Néhány éve ajándékozni már nem szoktunk, mert úgy vagyunk vele, hogy minek vegyünk egymásnak felesleges dolgokat, amikre az embernek nagyrészt egyáltalán nincs szüksége. Idén azonban ez a helyzet kicsit megváltozik, mert családilag összedobunk pénzt anyukámnak fogpótlásra. Szüksége lenne egy hídra, de mikor a neten utánanéztem a fogpótlás híd áraknak akkor úgy gondoltam, hogy ez nem egy olcsó dolog, így aztán jó lenne, ha mindannyian beszállnánk a költségekbe, hogy ezzel segítsük anyukámat. Remélem, hogy örülni fog ennek, és boldog lesz, amikor elkészül a hídja és utána ugyan olyanok lesznek a fogai, mintha sosem lett volna velük baj.
Nálatok hogy szokott telni a karácsony?